BIOLÓGIA TÉTELEK
|
A csontrendszer A mozgás szervrendszere helyváltoztatásra szolgál. A mozgásrendszer passzív része a csontvázrendszer, aktívan működő része az izomrendszer. Az emberi szervezet szilárd vázát a csontok alkotják. Ez a váz támasztja, hordozza az egész szervezetet, védi a belső szerveket. A csontokban levő vörös csontvelő (szivacsos csontállományban található) a vérképzés szerve. Ízületeknek nevezzük az elmozduló csontokat, összekapcsoló szerveket. Bennük, az összeköttetésben álló csontfelszíneket porc borítja, közöttük pedig rés található, tehát folytonosságról nem beszélhetünk. Az egészséges ízületek az ízesülő csontok fájdalmatlan, pontos irányú és mértékű egymáson történő elmozdulását teszik lehetővé. Az ízületek legfontosabb részei a következők: Mindenek előtt két csont-, azaz ízvégre van szükség, melyek közül az egyik rendszerint domború, a másik pedig e domború csontvéghez igazodó homorú felszínű. Előbbit nevezzük ízfejnek, utóbbit ízületi vápának. Az ízületi vápa az ízületi fejet befogadó képződmény, melyet csúszós kenőanyag, a "szinoviális" folyadék" borít, csökkentvén a súrlódást. Az ízületi vápa alakja olyan, hogy az ízület jellemző mozgásainak ne jelentsen akadályt. A csípőízületnél és a lapocka-felkarcsont ízületnél a vápa tálszerű, kétdimenziós mozgást végző ízületek esetében henger alakú lehet (pl. könyökízület). Az ízületi fej az ízületi vápába illeszkedik, annak alakját veszi fel. Így az ízületi fej is lehet gömbölyded (vállízület, csípőízület) vagy hengeres (pl. térdízület, könyökízület esetében). Az ízületi fejet és vápát porcszövet borítja, mely önálló vérkeringéssel nem rendelkezik. A szövet táplálása és egyben az ízületi felszínek könnyű elcsúszását az ízületi tok belső rétege által termelt ízületi ("szinoviális") folyadék biztosítja. A folyadék legfőbb síkosító összetevője a hialuronsav. Ízületeink csak akkor működnek megfelelően, ha a folyadék összetétele és mennyisége megfelelő. Az ízületi tok, nagyon erős kötőszövetes képződmény, mely beburkolja a csontok ízesülésének területét, kívülről lezárja az ízületi rést. A rendkívül érzékeny ízületeket hermetikusan elzárja a környezetétől, így alakul ki az ízületi üreg. A tok külső kemény rétege nem csak összetartja az ízületeket, egyéb szövet behatolását, betüremkedését is megakadályozza az ízületi üregben. Az ízesülő csontok összetartozására kötőszövetes szalagrendszerek szerveződtek. Ezek származhatnak az ízületi tok rostos rétegéből, de lehetnek a toktól független szalagok is. Mivel ezek az ízület forgástengelyében vagy ahhoz közel helyezkednek el, az ízület mozgásától függetlenül, mindig feszesek tudnak maradni. Rendkívül jól terhelhetők és erősek, némelyik csak 500 kg-os terhelésnél szakad el. Sérülésükkel az ízület stabilitása megszűnik, támasztó funkciójának ellátására nem lesz képes. A tok és a szalagrendszer együtt igen erősen tartják az ízületet, bár a kisebbek, például az ujjaké, puszta kézzel is megropogtathatók. Ilyenkor a széthúzott ízvégek közé kissé behatol az ízületi tok, majd visszapattan eredeti helyére. Az ízvégek összetartásában a synoviális folyadék is szerepet játszik, hiszen az ízületi végek eltávolításakor a tok zártsága miatt nem keletkezhet benne buborék. Az ízületek - vagyis tokjának és szalagjainak - vérellátása és beidegzése bőséges. Nyílt törés: akkor beszélünk, ha a csont törött vége átszúrja a bőrt. Ez mindig fertőzött, ezért ez a veszélyesebb törésfajta. A törés során a csonthártya, a csontvelő, az apró erek és idegek is megsérülnek, duzzadás és fájdalom alakul ki. Tökéletes gyógyulás érdekében a törött csontvégeket pontosan illeszteni kell. A szilánkos törés súlyos közvetlen ütés vagy erő nyomán alakul ki. Ilyenkor a csont több helyen apró darabokra törik. Ezen esetek legnagyobb részénél a későbbiekben műtétre van szükség. Speciális esete a csonttöréseknek az úgynevezett zöldgally-törés. Ez a gyermekkorban előforduló törésfajta attól különleges, hogy a csont eltörik ugyan, de a rugalmas, erős csonthártya nem szakad el. Ez összetartja az eltört csontot. (Egy fiatal, rugalmas faágat sem lehet könnyedén kettétörni.) Rándulásról akkor beszélünk, ha külső behatásra az ízület elmozdul. Az ízfelszínek eltávolodnak egymástól, a tok és a szalagok megfeszülnek. A szalagok túlnyújtásakor az erek elpattannak, vér és nyirok áramlik az ízület körüli szövetekbe, ezért az ízület megduzzad. Ha túl nagy az erőbehatás,az izmok és inak is sérülhetnek. A ficam ugyanúgy jön létre, mint a rándulás, de itt az ízületi tok kireped és a csontvég nem ugrik vissza a helyére. A hirtelen, reflexesen kialakuló izom-összehúzódás kórós helyzetben rögzíti az ízületet, ezért az orvos speciális műfogások alkalmazásával tudja csak a helyére illeszteni. Az idősebb nők gyakori betegsége. A csontritkulás oka valószínűleg a női hormonok szintjének csökkenése. A csont tömege csökken a fokozott csontfelszívódás következtében. D-vitamin hiánya esetén a csontok növekedése és fejlődése elmarad. D-vitamin hiányában nem épül be a kalcium és foszfor a csontokba. A táplálékkal nem D-vitamint, hanem annak előanyagát, ergoszterint veszünk fel, és ez a Nap UV-sugarainak hatására alakul vitaminná. A betegség D-vitamin adásával megelőzhető. LETÖLTÉS | ||||||||
|
|
||||||||